A Pixar Animation Studios csapata 2003-ban több nagyszerű mozifilmet is alkotott, de mindközül az egyik legsikeresebb határozottan az Oscar-díjat is bezsebelt Némó nyomában lett, amely egy igazán hamisítatlan családi mozinak tekinthető mind a mai napig. Ez nem véletlen, hiszen kicsik és nagyok egyaránt imádták, egyaránt szerették, lévén dugig volt bájos karakterekkel, miközben egy igazán szívhez szóló narratíva is várt benne az emberekre, így bárki, aki akkoriban, vagy élete során bármikor látta, az bizonyára jó emlékekkel gondol vissza rá. Az animációs film a 2012-es történt 3D-s újrakiadása is elképesztően nagy sikernek bizonyult, hiszen a készítők nem csak újabb dollárokat szerettek volna lehúzni vele a moziba járó közönségről, hanem valóban egy olyan 3D-s megjelenítést alkalmaztak, olyan megjelenési formákat és egyebeket, amelyek révén a moziélmény valóban egy újabb szintre tudott lépni általa, így kiegészülve a klasszikus, illetve szerethető történettel, várható volt, hogy újra termel egy nagy vagon pénzt a készítők számára. Általában minden filmre, ezáltal a Disney és a Pixar műveire is igaz, hogy a folytatások rendre gyengébbek az eredetinél. Habár sok esetben ez csak hajszálnyi különbséget jelent, ellenben a különbség akkor is megfigyelhető. Ez sajnos a Pixar esetében is megfigyelhető folyamat, noha a csapat esetében kijelenthető, hogy mindig igyekeznek a legjobbra törekedni mind a történet, mind a mesélés, mind a narráció, mind pedig az animáció tekintetében, ezáltal amihez ők folytatást készítettek, azok rendre csak hangyányival maradtak el a nagy elődtől, vagy ugyanazt a minőséget tudták hozni. Éppen ezért nagy reményeket fűztünk hozzájuk, amikor kiderült, hogy folytatódik a Némó nyomában, és úgy tűnik, hogy a folytatás minőségében jogosan reménykedtünk, hiszen kimagasló kvalitást kaptunk, noha a Szenilla nyomában teljesen más lett mint a nagy előd, éppen ezért nem szabad a két produkciót összevetni egymással, olyannyira nem, hogy bár a színvonal hasonló, a két cím azonban eredendően más.

 

A Szenilla nyomában az első részből jól megismert, enyhén feledékeny doktorhal eredettörténetét állítja a középpontba, amely rögtön a Némó nyomában eseményei után veszi fel a történet fonalát, és egészen a konklúzióig húzza azt. A filmben természetesen viszontláthatjuk kedvenc bohóchalunkat, sőt apukája, Pizsi is óriási szerepet kap a műben, de ezúttal nem a kettejük kapcsolata jelenti majd a cselekmény savát és borsát, sokkal inkább Szenilla otthonkeresése, családja, jelleme és úgy általánosságban a története. Miközben Szenilla régi emlékei visszatérőben vannak – természetesen csak fokozatosan, apránként – az egykoron Némó nyomában kutakodó Pizsihez hasonlóan azonban ő is egy óriási utat jár be annak érdekében, hogy fényt deríthessen származására, illetve szülei titkára, miközben természetesen rengeteg változatos kalandon megy keresztül. A kalandok mellett persze rengeteg új barátra is szert tesz, akik segítenek számára a merész küldetésben, így ott lesz mellette Sors, a vagány cetcápa, illetve Béni, a beluga, de kettejük mellett talán Hank, a korántsem hétköznapi polip jelenti hősnőnk számára a legnagyobb segítséget egyfajta útikalauzként.

 

A Szenilla nyomában kapcsán a legnagyobb pozitívumot alighanem az animációhoz köthetjük, hiszen olyan elsőrangúra sikerült mind a szereplők, mind a tengeri vagy a szárazföldi díszletek tekintetében, hogy az a leginkább aprólékos és válogatottan színes megvalósítás mellett valami egészen hihetetlennek tekinthető. Külön pluszt érdemel, hogy a magyar kiadás kapcsán a hazai forgalmazó figyelmet fordított arra, hogy a filmben az egyes tárgyakon vagy éppen az épületeken látható feliratokat teljes egészében magyarították, ezáltal nem az angol szöveget feliratozták alá, hanem a Pixar egy részlegét külön felkérték abból a célból, hogy átrajzolják a kérdéses részeket. Szintén zseniálisra sikerült mindemellett a szinkron is, ami már a Némó nyomában esetében is igencsak hatásos volt, de most a magyar szinkronszínészek egyszerűen mindegyike káprázatosat alakít, ezáltal kis túlzással lubickolnak a szerepükben, ízesen, a jellemhez illő módon személyesítik meg az egyes szereplőket. Maga a látvány egyébiránt kis túlzással fotórealisztikus, és kiemelkedően bájos, noha néhány helyen természetesen egy kicsikét túl lett butítva, miközben a humor mellett a legjelentősebb pozitívum talán az a tény, hogy a filmet dugig pakolták szívvel és lélekkel. Igaz és tény is egyben, hogy a történet egy kicsit önismétlő lett, nem igazán tud elegendő újdonsággal szolgálni ahhoz, hogy kellemesen szórakoztató legyen, de azért panaszra így sem lehet okunk, pláne azért sem, mert közben Szenilla feledékenysége nem válik közhelyessé, a karakter ugyanis képes folyamatos és kellemes jellemfejlődést felvonultatni a cselekmény alatt.

 

Persze érdemes azért kritikusi szemmel is megfigyelni a művet, így kijelenthető, hogy a narratíva színvonala egy kicsikét csökkent, és a hangulat sokkal gyermetegebb lett, mint az első résznél volt. Ez észrevehető a drasztikus fordulatok számánál is, amelyek mértéke jelentősen megnövekedett, ami inkább a kisebb gyermekek, és a gyermeklelkületű felnőttek számára lesz lenyűgöző. A Némó nyomában ugyanis korábban volt, hogy a rózsaszín ködből kitekintve ijesztő és komor is volt egyben, ami utódjára már nem igazán jellemző, hiszen inkább a cukiságra és a komolytalan gegekre koncentrál. Ennek az oka talán az volt, hogy még családközpontúbbá tegyék a végeredmény, hogy még inkább élvezhetővé tegyék azt a nézők számára, ami így már nem csak egy szűk célcsoport számára ajánlható nyugodt szívvel, hanem bárkinek. A Szenilla nyomábant érezhetően a rajongók jobban akarták, mint a készítők, azonban egyáltalán nem panaszkodhatunk, hiszen egy kellemes, szórakoztató és igényes animációs film született, ami kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlott.

Megosztás a facebookon