Virsliparti

A Virsliparti bár első ránézésre azt a látszatot kelti, hogy egy kisgyermekek számára készült, jól fogyasztható családi moziról van szó, azonban ez egyáltalán nem így van, olyannyira nem, hogy azon ritka animációs filmek közé sorolható a Pixar táborából, amely kifejezetten felnőttek számára készült el. Sőt mi több, az MPAA történetének első R-besorolással rendelkező animációs filmjéről beszélünk! A mű ugyanis a gyerekek számára abszolút tabunak számító témákat boncolgat, így drogokat és szexualitást, miközben Seth Rogen (Ananász expressz, Itt a vége, Rossz szomszédság 1-2.) gondoskodott arról, hogy ismét egy olyan vígjáték szülessen, amely dugig van tömve trágárságokkal, méghozzá messze nem visszafogott, vagy éppen cenzúrázatlan formában. Persze azért ennek ellenére se írjuk le rögtön a filmet, olyannyira nem, hogy a Virsliparti egy meglehetősen abszurdnak tekinthető, ellenben kreatív alapötletet vonultat fel, amely Rogen és állandó ivócimborája, Even Goldberg legjobb ötleteit vonultatja fel egy meglepően bugyuta alapkoncepció mentén. Ennek a lényege röviden és tömören nem más, minthogy az emberek által a boltokban megvásárolható ételek, italok és egyéb fogyasztási cikkek ugyanolyan érző, gondolkozó, mi több beszélő lények, mint amilyen mi vagyunk. A sztori főszereplője Frank, a szexuálisan erősen túlfűtött virsli, és társai, avagy név szerint Brenda, a szexi hot-dog kifli, valamint Sammy, a szidó sütemény, illetve az arab származású Karim, akik abban a tévhitben élik mindennapjaikat, hogy amint kikerülnek a boltból, akkor egyfajta kiválasztottak lesznek, és életük végéig az Istenek kényeztetik majd őket. Amikor azonban Tüzes Víz, az üveges likőr arról tájékoztatja Franket, hogy az embereknél legfeljebb csak halál és gyors felszeletelés vár rájuk, a virsli azonnal megpróbálja figyelmeztetni társait a rájuk leselkedő ismeretlen veszélyekre. Az ételek többsége azonban meglepően görcsösen ragaszkodik a hitéhez, és nagyon nehéz meggyőzni őket.

A Virsliparti határozottan a Disney és a Pixar manapság futószalagon gyártott és egyben igencsak divatos animációs filmjeinek egyfajta fricskája, amely szembemegy mindazzal, amivel csak lehetséges, méghozzá az eddig megszokottakkal ellentétben nemcsak rendkívül eltérő, hanem annál lényegesen szabadabb szájú nyelvezettel a középpontban. A sztoriban ennek is köszönhetően felbukkan néhány meglepően aktuális probléma, ami alaposabban boncolgatásra kerül, hovatovább a produkció egy egészen határozott üzenettel is rendelkezik, ami nagyjából a szokásos és már halálosan unalmas, nem mellesleg egyre többször zsákutcába szoruló politikailag korrekt dumát próbálja meg lenyomni a torkunkon azáltal, hogy üzenetként azt a hányingerkeltő gondolatot ömleszti ránk, hogy próbáljunk meg békében élni egymás mellett, és koncentráljunk a közös problémák megoldására. Nem mintha ez eddig sikerrel járt volna valaha is az emberiség történetében, és természetesen a Virslipartiban sem számíthatunk ettől átütő sikerre, sőt mi több, ezúttal maga a tárgyalásmód is meglepően felszínes lesz, az alkotók ugyanis nem akartak mélyebb tartalmat beépíteni a műbe, ezáltal alárendelték az egészet a helyzetkomikumnak, valamint a humorbombák adagolásának, miközben meg sem próbáltak egyensúlyra törekedni közben. A humor tekintetében egyébiránt meglepően felemás kép született! Vannak kifejezetten hatásos, nagyszerűen eltalált viccek, amelyek ötletesek és szellemesek is egyben, de a gegek jelentős többsége sajnos kimerül a tinédzserkorú gyermekekre, főként fiúkra jellemző, általában övön aluli, szexuálisan túlfűzött poénokban. Persze miért is lennénk ettől meglepődve, hiszen a rendezői székben az a Seth Rogen ül, akinek minden egyes műve erről szólt korábban, ezáltal a cselekmény tele van egy halom olyan öncélú, szexuális és humoros – vagy legalábbis annak beállított – tartalmú momentummal, miközben a végeredmény ezúttal is átmegy egy egészen határozott és zabolázatlan ökörködésbe. 

Ami nagyon komoly probléma a Virsliparti kapcsán, hogy sehol nem tüntetik fel, hogy ez bizony nem gyerekeknek szól! Hiába van kint a korbesorolás, a legtöbb szülő nyilván magasról letojja ezt, és megrökönyödve hőbörög majd a film után, hogy miféle szennyet kellett végignéznie a gyermekének. Mindez pedig teljesen jogos felvetés, hiszen a mű konkrétan a folyamatos csúnya kifejezések és az állandó szexuális tartalom mellett például propagálja a drogokat, amit ideje lenne már a felnőtteknek szánt mozikban is betiltani, nemcsak a rajzfilmekben. Ennek a túlzott liberális hozzáállásnak ugyanis meglesz majd a maga böjtje, és bár nyilván nem a Virsliparti lesz az, amelyeik elindítja a romlás útján a mai fiatalságot, de határozottan hozzátesz valamit ehhez, mert nem és nincs rendben az, hogy egy animációs filmben, vagy bármilyen filmben nyíltan kiállunk a szexuális aberrációk, a viselkedésproblémák vagy a drogozás mellett.

A Virsliparti kapcsán fontos kiemelni persze, hogy vannak emberek, akiknek ez a típusú humor bejön, és vannak, akiknek a hátukon feláll tőle a szőr, hiszen intellektuális humort és valóban vicces áthallásokat itt bizony keresve sem találhatunk. Nem véletlen, hogy a legtöbb animációs filmhez mérten a Pixar legújabb alkotása az IMDb-n alig 60 százalékon áll, ellenben az efféle művektől megszokott 80-90 százalékkal, hiszen a kritikák és a vélemények rendkívül megosztók annak függvényében, hogy kinek és milyen az ízlése vagy a humorérzéke, esetleg az érzékenysége a megnevezett témák kapcsán. Mindenesetre itthon valamiért meglepően népszerű a Virsliparti – legalábbis meglepően sokan fizettek be rá a mozikban –, azonban nagy szégyen volt látni, amikor a mozik előtt tömött sorokban családos emberek gyerekekkel, gyakran egészen apró, óvodáskorú csöppségekkel álltak sorba rá. 

Kommentek
  1. Én